Bea szürke fényre és szalonna meg kávé illatára nyitotta ki a szemét; valódi kávééra, nem arra a szaréra, amit azóta főzött, hogy Beckett nincs mellette. De nem mozdult azonnal.

A torka olyan volt, mint a csiszolópapír. A feje lüktetett a szeme mögött attól a kevéske alvástól, amit sikerült összekaparnia. Az ágynemű valamikor a lábára tekeredett, és kétszer is úgy ébredt, hogy meg volt merevedve,