Damian a homlokát ráncolva nézett az asztalon lévő érintetlen falatokra. – Egyél valamit, mielőtt elmegyünk!

Így ebben a néma viharban senki sem vette észre, hogy megégtem, és senkinek sem tűnt fel, hogy a kása rám ömlött.

Csak álltam oldalt, és hirtelen úgy éreztem magam, mint egy felesleges statiszta. Micsoda vicc.

– Én elmegyek! – Megfordultam, és elhagytam az éttermet. A szívem úgy sajgott, mi