– Adeline Vance! – dühös hang hallatszott az étterem bejárata felől.

Nem vettem a fáradságot, hogy odanézzek. És akkor mi van, ha dühös? A láthatatlan késeikhez képest én legalább nyílt és őszinte voltam.

Miután ezt kimondtam, megfordultam és elhagytam az éttermet. Amikor elmentem Damian mellett, megragadta a csuklómat, ezért dühömben megharaptam.

Azt hittem, elenged, de ehelyett erővel a magasba