Bria a szeme sarkából figyelte Ruskot. A férfi mellette ült, törökülésben a lángoló központi tűz körül. A horizonton már megjelent a valódi hajnal, bár a nap még nem hágott át a tábort körülvevő hegyeken. Felette a fák hajladoztak, a csavarodó és pörgő levelek szeles napot ígértek. Bria újra és újra lejátszotta elméjében Rusk szavait. *És ehhez meg kell halnom*. Ő nem látott semmi erre utaló jelet