– Tényleg volt pofája ezt tenni? – Preston hangja durva karcolásként hatott fényűző igazgatói irodájának síri csendjében. A padlótól mennyezetig érő ablakokon beáradó napfény cseppet sem melegítette fel a helyiséget, arckifejezése pedig a tiszta düh maszkjává torzult.

Kade mereven állt a hatalmas mahagóni íróasztal előtt, keze még mindig az arcán kivirágzó, dühös vörös folt felett lebegett. – Igen