Viviana szemszöge

Ebéd után Vincenzo elkísérte Roccót a szobánkba, én pedig kiléptem az erkélyre, hogy egyedül lehessek. Abban a pillanatban, ahogy a telefonom újra felvillant a rengeteg nem fogadott üzenettel, elszorult a szívem.

Tartoztam Ginevrának és Martának a válaszokkal.

Először Ginevrát tárcsáztam.

A második csengésre felvette.

– Viv? Ó, hála Istennek! – A megkönnyebbülése szinte tapinthat