Viviana szemszöge

Rocco elnyúlt az ideiglenes szobánk kanapéján, lábai lelógtak a párnákról, és két percen belül már ötödszörre sóhajtott fel hangosan.

– Vonaaatkozom – nyöszörögte. – Hiányzik a suli. Hiányoznak a barátaim. Vissza akarok menni.

Lehajtottam a laptopomat, és megdörzsöltem az orrnyergemet. – Tudom, kicsim. De most egy ideig még itt kell maradnunk.

– Meddig? – kérdezte azonnal.

Túl gy