Viviana szemszöge

Minden egyszerre mozgott túl gyorsan és mégsem elég gyorsan.

– Bruno, segíts – mondtam a már most remegő hangomon.

Nem hezitált. Másodpercek alatt Leonora mellett termett, óvatosan felemelte, és a telefonjába instrukciókat kiabálva indult vele az ajtó felé.

– Elena! – fordultam felé hevesen verő szívvel. – Maradj Roccóval.

Rocco a karomba kapaszkodott, ujjai az ingujjamba fúródta