Viviana szemszöge

Rocco drámaian felnyögött, és az arcát a párnájába temette.

– Nem.

– De igen – feleltem, éppen csak annyira elhúzva a függönyöket, hogy a reggeli fény beáradjon.

– Neeeem – ismételte ezúttal hangosabban, elnyújtva a szót, mintha ezzel varázsütésre eltörölhetné az iskolai napot.

Visszafojtottam a mosolyomat. – Túlságosan is élvezted a születésnapodat.

Felkapta a fejét. – Pontosan