Viviana szemszöge

A napközbeni munka káosza után az este a lakásomban, miközben Rocco épp egy rövid szunyókálást tartott, túlságosan is csendesnek tűnt. Az a fajta csend volt ez, ami nem megnyugtatott, hanem nagyobb teret engedett a gondolatoknak, mint amennyit megérdemeltek volna.

A kanapén ültem, és egy olyan dokumentumot bámultam, amelyet az elmúlt tíz percben valójában el sem olvastam, miközbe