Vincenzo szemszöge

A telefonom pont akkor csörrent meg, amikor kiléptem egy megbeszélésről. Majdnem figyelmen kívül hagytam. De a képernyőn villogó név láttán megtorpantam.

Az anyám hívott.

Halvány ránc jelent meg a szemöldököm között, amikor felvettem.

– Mama.

– Vincenzo Marchese – mondta, és a hangszínétől összerezzentem. Éles volt, visszafogott és már most bosszús.

Halkan kifújtam a levegőt. –