Viviana szemszöge

Vincenzo.

Egy pillanatig őszintén azt hittem, hogy hallucinálok. Hogy a stressz végül tönkretette az elmémet.

Mert ott volt ő, az ajtóban állt, magas volt, széles vállú, félelmetes, és egyenesen gyilkosnak tűnt.

A látványa olyan erővel hatott rám, hogy majdnem összecsuklott a térdem.

A megkönnyebbülés átáradt rajtam, tiszta, elsöprő, szinte fájdalmas megkönnyebbülés.

– Vincenzo.