Viviana szemszöge

Abban a pillanatban, ahogy megláttam Silviát az ajtóban állni, minden cseppnyi nyugalom elszállt belőlem, amit az elmúlt néhány órában nagy nehezen sikerült összekaparnom.

Eleve nem volt belőle túl sok, de ahhoz elég volt, hogy lélegezni tudjak, és ahhoz is, hogy ne essek darabokra minden egyes percben. Épphogy csak sikerült meggyőznöm magam arról, hogy Roccónak még mindig szüksé