Viviana szemszöge

Úgy meredtem Silviára, mintha korábban sosem láttam volna.

A raktár mintha eltűnt volna körülöttem. A csuklómba vágó kötelek, a hideg beton a lábam alatt, még a tőlem néhány lábnyira, eszméletlenül fekvő Emilio is a háttérbe halványult.

Csak ő létezett. Csak ez a nő, aki előttem állt, és annak az embernek az arcát viselte, akiről éveken át azt hittem, pusztán csak manipulatív.

De