Viviana szemszöge

A pisztoly csöve meg sem rezdült.

Egyenesen a mellkasomra szegeződött, miközben Silvia valami rémisztő nyugalommal mosolygott.

– Hát akkor – mondta halkan –, ég veled, Viviana.

A lélegzetem elakadt, de már nem magamat féltettem, hanem Roccót, aki még mindig eszméletlenül ült tőlem néhány lábnyira.

Ha megöl, ki fogja őt megvédeni? Ki fog gondoskodni arról, hogy felébredjen?

Ki fog