Lachlan

„Bocsánat, mit mondtál?” – kérdezem, kissé elhúzódva tőle, miközben próbálom kitalálni, mi a pokol járhat a fejében, ami arra készteti, hogy ilyesmit mondjon.

*Megint.*

*Azt hittem, már túljutottunk ezen, és hogy tudja: semmit sem rovok fel neki abból, ami azalatt történt, amíg távol volt.*

„Miért mondasz… honnan a… *micsoda?*” – kérdezem végül, miközben az agyam őrülten pörög a gondolatok