Lachlan

Miután végre megnyugodott, és elaludt a karjaimban, felállok, és lassan, csendben az ágyhoz lépek. Letűröm a takarót, és a matracra fektetem, a feje a tollal töltött párnán nyugszik.

Ahogy kihúzom a karom a teste alól, megmozdul, érthetetlen szavak hagyják el az ajkát, miközben az oldalára fordul, keze pedig az ágy másik fele felé nyúl, mintha engem keresne. Halálos mozdulatlanságba dermed