Savannah

Félve ébredek.

Nem az az éles, vakító pánik, ami tegnap este tépett szét, hanem valami csendesebb és alattomosabb, valami, ami úgy zsong a bőröm alatt, mintha a testem nem fogadta volna el, hogy a reggel biztonságot jelent. Lassan kinyitom a szemem, a mennyezet kiélesedik, halvány csempék és a félig nyitott reluxákon átszűrődő lágyított kórházi fény, és egy pillanatig nem mozdulok, mert a