**KAELIA**

Ahogy a házam hátuljához karikázok – ami furcsa módon az utca felé néz –, szeretettel nézek körbe, és megpróbálok mosolyogni. Mostanában sűrűn teszem ezt, csak hogy ne essek teljesen darabokra.

*Nem fogok rájuk gondolni.*

*Nem tehetem.*

De túl gyakran... mégis *megteszem.*

*Rázd le magadról, Kae. Elmentek, és nem jönnek vissza.*

Az utca, ahol élek, nem éppen *csendes*, de békés. Esténké