**KAELIA**

Addig bámulom a babát, amíg a szürkület le nem ereszkedik a hátam mögé, és a Csendes-óceán hűvös szele fel nem fújja a térdig érő, bő szárú rövidnadrágom alját a combomig.

Valami másnak érződik a levegőben. Valahogy... vibrálónak. És abban a néhány percben, amíg dermedten állok a verandámon, és az egyik kezemet a finoman domborodó hasamra teszem, Renóval kapcsolatos gondolatok kínoznak.