A szikrák pattogtak és sziszegtek, úgy szálltak felfelé az éjszakai égbolt koromsötét lombkoronájába, mint egy rajnyi haldokló szentjánosbogár. Lavinia mozdulatlanul ült egy durva fapadon, a tűzfény szélénél. A ropogó tábortűz heve végigpásztázott az arcán, s bőrét kipirult, ragyogó rózsaszínné változtatta. Kezét pedánsan összekulcsolva tartotta az ölében, az ujjpercei elfehéredtek. Mellette Cora