Lorne nagy keze lustán húzódott fel és le a lány bordáin, végigkövetve derekának nedves, kipirult bőrét. Mellkasa a lányé mellett emelkedett a közös megkönnyebbülésüket követő csendben.

– Igen, ez jó kis baszás volt – mormolta, a hangja halk, morajló vibráció volt a lány bőrén. – Remélem, te is feleannyira élvezted, mint én, szerelmem.

Rowena zihált, lélegzetelállító mosolyra húzva a száját. – Jobb volt, mint amit az anyám elhitetett velem.

– Nos, azt akartam, hogy jó legyen – mondta, és elfordította a fejét, hogy a lányra nézzen. – Az első alkalom, meg minden. Nincs értelme annak, hogy fájdalmas legyen, ha egy kis erőfeszítéssel és gondoskodással te is annyira tudod élvezni, mint én.

– Ó, férjem, ez csodálatos volt. Soha nem éreztem még ilyen gyönyört. – Kinyújtotta a kezét, ujjai pedig körbefonták az ernyedt dákóját. Vastag volt, nehéz, és síkos a vegyes nedveik ragacsos masszájától. – Ez mindig ilyen?

– Lehet ilyen is. Mindenesetre az a célom, hogy veled így legyen. – Lorne felkuncogott, és lepillantott a lány ragacsos kezére. – Eltarthat egy ideig, mire a kis fickó készen áll a folytatásra. Nagyon jól megdolgoztad ma este. Aludnunk kellene egy kicsit, amíg tudunk.

Rowena közelebb húzódott. Előrehajolt, és egy lágy csókot nyomott a farka tompa hegyére, megízlelve a saját nedvességét és a férfi elidőző sós ízét, mielőtt hozzábújt volna a karja hajlatához. – Alig várom a következő alkalmat – suttogta meztelen mellkasának dőlve.

A férfi elmosolyodott, szorosan az oldalához húzta, és a vastag prémeket meztelen testükre húzta, miközben a tűz izzó parázzsá hunyt ki.

Nem vártak sokáig. Órákkal később a lány ébresztette fel; a szája a rúdján csúszott lefelé, a nyelve körözött és szopogatta a gyorsan növekvő farkát. Még kétszer hálták el a házasságukat, mielőtt a reggeli nap áttört volna a fákon. Az első alkalommal Lorne az ölébe húzta, és megtanította meglovagolni vastag erekcióját, mint egy lovat, miközben a lány csípője ugrált és a medencéjéhez dörzsölődött. A második alkalommal négykézlábra fordította, szétnyitotta a combjait, és hátulról hágta meg, mint egy kutyát. Minden brutális lökés olyan nyers és csodálatos volt, mint az első. A házassága már most túlszárnyalt minden vad elvárást, amit csak támasztott.

A következő napokban az eldugott táboruk a testi vágyaik játszóterévé vált. Minden gátlást levetkőztek. Rowena figyelte, ahogy a férfi a saját merev dákóját simogatja, és megbabonázva nézte, ahogy elélvezéskor a nehéz ondója magasra spriccel a torzóján. Megtanulta a heréinek a súlyát és a bőrének a forróságát. A kezét, meztelen melleit, belső combjait és nedves száját használta, hogy előcsalogassa az élvezetét.

Lorne olyan határokat feszegetett, amelyeknek a létezéséről a lány nem is tudott. Egy őrült együttlét során, miközben a farka hátulról zsákmányolta ki a csepegő punciját, egy vastag ujját a feneke szűk, ráncos bejáratába csúsztatta. Az idegen behatolástól sokkában felsikoltott, de a tiltott súrlódás a peremen túlra taszította. Életében soha még ilyen keményen nem ment el, a puncija forró nedveket lövellt a férfi száguldó rúdjára. Később Lorne azt suttogta, hogy egy nap rendesen is seggbe fogja baszni. Az ígéret sokkolta. A gondolat, ahogy a férfi vastag, merev dákója azt az apró lyukat tágítja, egyszerre taszította és lenyűgözte. Hogy a teste minden egyes porcikáját átadja a férjének, egy sötét, magával ragadó vonzerővel bírt.

Most, ahogy egyedül feküdt a prémeken a napsütötte tisztáson, miközben Lorne a területüket ellenőrizte, ezek a szókimondó emlékek árasztották el az elméjét. A levegő melegen ért a csupasz bőréhez. A légzése felületessé vált.

A keze végigcsúszott a saját testén. Ujjai a bal mellét simogatták, megcsípték a merev, sajgó mellbimbóját, mielőtt a hasa felé vándoroltak volna. Széttárta a combjait. A másik keze már a lábai között várt, ujjbegyei síkos köröket dörzsöltek a csiklója duzzadt kis gombjára. A neme csuromvizes volt. Két ujját mélyen a szűk, nedves puncijába csúsztatta, kitágítva a saját síkos falait.

Rowena felnyöszörgött, a csípője elemelkedett a prémekről. Kihúzta az ujjait, bevonva azokat saját sűrű nedveivel, és hátra nyúlt a farpofái közötti vágathoz. Megtalálta a feneke szűk gyűrűjét, és befelé nyomta a csúszós középső ujját. Az izom az ujja köré szorult. Lehunyta a szemét, és hevesen zihált. Elképzelte, ahogy Lorne masszív, kőkemény farka ugyanahhoz a ponthoz nyomódik, lassan utat törve magának befelé, szélesre tágítva a szűk nyílását. A fantomkép perzselő hőséghullámot küldött egyenesen a legbensőjébe. A csiklója lüktetett a könyörtelen dörzsölés alatt. Ujjai ki-be pumpáltak a fenekében és a puncijában.

Lélegzete elakadt, és egy magas, éles nyögésbe csapott át. A csípője felugrott. Hatalmas orgazmus söpört végig a testén, a belső izmai görcsöltek, és a saját ujjait fejték a tiszta, privát eufória vakító rohamában.

– Nocsak, nocsak. Mit is látnak szemeim?

Egy durva, mély férfihang reszelte át a csendes tisztást.

Az eufórikus köd azonnal szertefoszlott. A tiszta, fojtogató terror tüskéje döfte át Rowena mellkasát. Szemei kipattantak. Hátrafelé mászott, a szíve vadul kalapált a bordái ellen. Megragadta a nehéz gyapjúszoknyákat, meztelen lábaira taszította azokat, és kétségbeesetten húzta ingének fűzőjét a kitakarózó melleire. Felpattant, és a fák felé pördült.

– Ne takargasd magad, kislány – reszelte egy második hang. – Mindketten élveztük a látványt.

Két férfi lépett elő a bozótosból. Rowena ismerte a MacKinnon férfiak arcát, de ez a kettő idegen volt. Mocskosak voltak. Rongyos ruháikat sár és zsír borította. Az első férfi zömök volt, piszkos barna hajjal és vastag, masszív testalkattal. A második férfi a jobbján állt. Kísértetiesen sovány volt, a fejbőre kopaszodott, a matt, fekete szakállát régi, rothadó ételmorzsák pettyezték. A mosdatlan testek és az állott izzadság bűze fizikai ütésként érte őt.

– Kik maguk? – követelte Rowena, a hangja remegett. – Mit akarnak?

A zömök férfi sandított, a tekintete a lány mellkasára tapadt. – Mi csak egy pár magányos férfi vagyunk, akik egy ideje nem voltak nővel. És úgy tűnik, te magad is egy kicsit magányos vagy, kislány.

– Nem – mondta Rowena. Lassú lépést hátrált, elfehéredő ujjpercekkel még szorosabbra csavarva a fűzőjét. – Csak szeretettel gondoltam a férjemre. Egyáltalán nem vagyok magányos.

A férfiak nem álltak meg. Szétváltak, és közeledtek felé.

A piszkos szakállú, sovány férfi gúnyosan mosolygott. Lenyúlt, és szemérmetlenül a saját ágyékához kapott, dörzsölve az emelkedő dudort mocskos nadrágja alatt. – Igen, nos, lehet, hogy elegendő baszást kapsz, kislány. De már régóta nem süllyesztettem a farkamat semmibe, ami olyan csinos, mint te.

A nyílt fenyegetés megtörte a bénultságát. Rowena megfordult, és elrohant.

A fák sora felé vetődött, de a ruhájának a nehéz anyaga a bokája köré tekeredett. Alig tett meg öt lépést, amikor egy durva kéz a fűzője hátuljára tapadt. Egy hatalmas rántás hátrafelé húzta őt.

Rowena keményen a földnek csapódott. Az ütés egy éles zihálással kiütötte a levegőt a tüdejéből. Mielőtt átfordulhatott volna, egy zúzó súly csapódott le a tetejére. A zömök férfi a földhöz szegezte a gerincét. Csapkodott, a lábaival rúgkapált, de a férfi a nehéz térdeit egyenesen a csuklójára helyezte át, csapdába ejtve a karjait.

Piszkos, bőrgesztenyés ujjai a mellkasába mélyedtek. Egy brutális rántással tépte szét a fűzőjét, kiszolgáltatva a meztelen melleit a hideg levegőnek. Megragadta a puha húst, rosszindulatú, zúzódásokat okozó erővel szorítva és csavarva zsenge melleit.

– Hagyja abba! – sikította Rowena, vadul csapkodva a hatalmas tömeg alatt. A torka égett a dühtől és a fokozódó pániktól. – Maguk állatok! Lorne MacKinnon felesége vagyok! Birtokháborítást követnek el a földjén!

A sovány férfi előlépett. Letérdelt a lány csapkodó csípője mellé. Figyelmen kívül hagyta az eszeveszett sikolyait, beesett szemei a társa durva mellmarkolászásáról a lány lábaira ugrottak. Kinyújtotta a kezét, és megragadta a ruha vastag szegélyét.

Egy durva rántással egészen a lány csupasz combjáig húzta az anyagot, kitakarva a meztelen nemét a szabad levegőre.

– Mit érdekel minket, hogy kinek a földjén követünk el birtokháborítást? – gúnyolódott a sovány férfi, a tekintete a lány ágyékára szegeződött. – Úgyis törvényen kívüliek vagyunk. Semmi másra nem számíthatunk, csak kötélre, ha elkapnak. – Közelebb hajolt, baljós, rothadó vigyor hasította ketté szakállas arcát. – Mit számít még egy olyan bűncselekmény, mint az erőszak?