– Sienna, miért ezek a durva szavak? – recsegett Damon hangja a hangszóróból, meglepetéstől terhesen. A vonal túlsó végén a homlokát ráncolta, egyértelműen megrökönyödve a lány metsző hangnemén. – Sok mindenen mentünk keresztül együtt. Nem tudnád legalább megadni nekem az ártatlanság vélelmét?

Sienna olyan levegőt fújt ki, amelyben az elmúló szeretetnek már a szikrája sem volt. A válasza jéghideg volt. – A múltban a kelleténél sokkal többször adtam meg neked az ártatlanság vélelmét. És nézd meg, hová jutottam. – Szorította a telefont, ujjpercei elfehéredtek a műanyag tokon. – Fogalmam sem volt a kis szállodai kalandodról, de már nem vagyok vak. Úgyhogy fejezzük be ezt itt és most, Damon. Végeztünk.

– Várj, Sienna, most nem gondolkodsz tisztán…

– Nem – vágott a szavába habozás nélkül. – Csak azok beszélhetnek a szerelemről, akik igazán értékelik is azt. Ti többiek meg jobban teszitek, ha befogjátok a szátokat.

Üres, keserű felnevetés hagyta el a száját, majd bontotta a vonalat. A képernyő elsötétült, megszakítva a kapcsolatot, mielőtt a férfi újabb kifogást nyöghetett volna ki.

Mérföldekkel arrébb, a süket vonallal magára maradva Damon ült, és a telefonját bámulta. A pánik helyett az arrogáns közöny hulláma söpört végig a vonásain. A legkevésbé sem aggódott. Hátradőlt bőr irodaszékében, és a feje mögé tette a kezét. Meg volt győződve róla, hogy ez csak a nő szokásos drámai viselkedési mintája.

– Bánom is én – morogta az üres szobának. – Mindig is oda volt értem.

Mérhetetlen magabiztossággal rázta le magáról a visszautasítást. Kívülről-belülről ismerte a nő trükkjeit. Pár nap, hadd engedje ki a gőzt, és a végén úgyis visszakúszik, hogy helyrehozza a dolgokat. A helyzet magától megoldódik, ahogy mindig is szokott.

Visszatérve a kórterembe, Sienna a matracra dobta a telefonját. Küszködött a mellkasában feltörő, múlni nem akaró dühvel. Félretolta a nehéz pamuttakarókat, átlendítette a lábát az ágy szélén, és a hideg padlócsempére lépett, hogy megkeresse az apját.

Mielőtt még elérte volna a nehéz faajtót, Warren dörgő hangja visszhangzott kintről a folyosón.

– Azonnal adjanak ki egy nyilatkozatot! – förmedt rá Warren a céges asszisztensére, Milóra. – Kemény jogi lépéseket teszünk mindenki ellen, aki hazugságokat terjeszt a lányomról. Egyetlen másodpercig se hagyják, hogy ők irányítsák a narratívát. Intézkedjenek azonnal!

Mély hála érzése melengette meg Sienna mellkasát. Apja megingathatatlan támogatása olyan pajzs volt, amelyre ma égetően szüksége volt. Lesimította a kórházi hálóingét, és kilépett a folyosó vakító fénycsöveinek világosságába.

– Apa, állj meg egy percre – szakította félbe gyengéden, hangját egyenletesen tartva, miközben odalépett hozzá.

Warren megpördült, összeszorított állkapcsa kissé megereszkedett a lány láttán.

– Nincs semmi baj – biztosította őt Sienna, és nyugtatólag tette a kezét a férfi megfeszült karjára. – Ez csak a szokásos, kiszámítható online rágalomhadjárat. Még ne pazarold erre a céges PR-t. Megígérem neked, személyesen gondoskodom róla, hogy Damon és Gia ne ússza meg ezt.

Warren nagyot sóhajtott, cserzett arca a bűntudat maszkjává változott. Kinyújtotta a kezét, és gyengéden beletúrt a lány hajába, pont úgy, mint gyerekkorában. – Sienna, rendesen meghurcoltak. Ha tudtam volna, milyen Damon valójában zárt ajtók mögött, bármi áron megállítottam volna az esküvőt. Jobban kellett volna védelmeznem téged.

Sienna nagyot nyelt. A férfi feltétel nélküli szeretetétől hirtelen könnyek szöktek a szemébe. Lassan, megnyugtatóan beszívta a levegőt, nem engedve, hogy az érzelmek a folyosón törjenek a felszínre.

– Még nem késő, apa – mondta neki, hangjában határozott elszántság csengett. – Most már olyannak látjuk Damont, amilyen valójában. És a legjobb módja a hozzá hasonló manipulatív emberek kezelésének az, ha leleplezzük őket a nyers, vitathatatlan igazsággal. Ezt a saját módszeremmel akarom csinálni.

Látva, hogy lánya elszánta magát arra, hogy örökre leszámol Damonnal, Warren érezte, hogy hatalmas kő esik le a szívéről. Feszült vállai végre leereszkedtek.

– Rendben van – mondta Warren egyetértően bólintva. – Az orvos amúgy is engedélyezte, hogy hazamenj és pihenj. Elláttak minket valamilyen felírt tüdőgyógyszerrel, aztán indulhatunk is az autóhoz.

Sienna bólintott, de ahogy megfordultak, hogy induljanak, a tekintete ösztönösen a szomszédos, nyitott, üres kórteremre siklott. Az ágyat pedánsan megvetették. A monitorokat kikapcsolták.

– Várj – mondta lezseren, a szobára mutatva. – Mi van Kaelennel? Felébredt már?

Warren megrázta a fejét. – Korábban elhagyta az épületet. Megelőzött minket. Nem is tudtam rendesen megköszönni neki, hogy tegnap este közbelépett és segített neked.

Sienna összehúzta a száját. A férfi hirtelen távozása miatt összetéveszthetetlen bosszúság villant át az arcán. Csak úgy eltűnt, egyetlen szó nélkül? Aztán bevillant neki az előző este emléke. Még a távozása előtt sikeresen megszerezte a telefonszámát.

Az irritációt felváltva lassan ismét egy játékos, titokzatos mosoly kúszott az arcára.

– Nem nagy ügy, apa – ígérte simán, szemei friss, kacér szikrával csillantak meg. – Majd én személyesen gondoskodom róla, hogy megköszönjem neki.

Lépést tartott apjával, miközben a lift felé vették az irányt, izgatottan várva a következő lépését. – Talán egyszerűen csak meghívom egy vacsorára.

A többit kimondatlanul hagyta, engedte, hogy a könnyed szavak a levegőben lógjanak kettejük között. Legbelül azonban az utalás kristálytiszta volt: a vacsora akár sokkal többhöz is vezethet.