Silas szemszöge

Az utolsó ember, akire valaha is számítottam, hogy itt látok, az anyám volt. Sokáig meredten bámultam rá, miközben a szeme köztem és Rhea között cikázott.

Rhea megdermedve állt mellettem, most már tisztes távolságra tőlem, és minden erőmre szükség volt, hogy ne nyúljak felé, ne húzzam vissza a karjaimba, hogy szorosan öleljem, és el ne engedjem. De türtőztettem magam, mert az anyám