„Hé” – szóltam hozzá, a kezeimet a kis vállaira téve. „Csak lélegezz. Már elmentek… minden rendben…”

Rhea mély lélegzetet vett, miközben küzdött, hogy uralja a légzését. Amikor végre nyugodtabb lett, sötét, hosszú szempillái alól felpillantott rám.

„Köszönöm” – suttogta.

„El akarod mondani, miért nem szóltál az anyámmal való találkozásodról?” – kérdeztem határozott hangon, bár próbáltam nyugodt ma