– Jól vagyok – nyugtattam meg. – Sajnálom, hogy rád ijesztettem.

Hüvelykujjával végigsimított az arccsontomon, és továbbra is úgy ölelt át, mintha pusztán a saját testével képes volna távol tartani az egész világot.

Mire leszálltunk, már hajnalodott. Az ajtók kitárultak, és hűvös levegő zúdult be; eső, fém és az otthon illata áradt benne. Amikor kiléptünk a repülőgépből, Silas és Rowan közös erőve