Rhea szemszöge

Úgy ébredtem, hogy ezüst ízét éreztem a nyelvemen.

Nem volt valóságos, persze; csupán egy újabb álom foszlánya, amely túl sokáig kísértett. Az erdő, amely nem létezett, Maeve, aki a halál angyalaként lebegett, és a kő, amelyet a kezében tartott. Most láttam először a holdkövet ilyen formában; mintha élő teremtmény lett volna. Ahogy a fénye a bőröm alá kúszott, és ott lüktetett, mint