Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Mély lélegzetet vettem, ahogy ránéztem; vártam a dühöt, a fájdalmat, a sikoltozást, mindent, amiről azt hittem, hogy be fog következni, de mindazok az érzelmek, amikről azt gondoltam, hogy elárasztanak majd, amikor szembesülök vele, nem léteztek.

– Hogy vagy? – kérdezte, és megölelt, mit sem sejtve a bennem dúló viharról. – Hú, tényleg régen láttalak utoljára, egy cseppet sem változtál, még mindig