Vigyorogtam. – Lehet. De én piszkosul harcolok.

– Ó, lefogadom.

Meglökött a könyökével, én pedig visszalöktem, elfojtva egy újabb nevetést.

Furcsa volt, milyen gyorsan vált a vigasz egy apró szikrájává egy olyan helyen, ami mintha aktívan azon lett volna, hogy felfaljon. Az udvarban a legtöbb nő alig szólt hozzám, és ha mégis, akkor is csak megvetéssel vagy gyanakvással. De Lenore... ő nem rezzent