Torin hátradőlt a székében, ajka sarka halványan megrándult. – Megismerkedtél a körömmel. Azokkal, akikről senki sem mer túl hangosan beszélni.

Felemelte a poharát, szemében valami kifürkészhetetlen dolog csillant meg.

– Minket hívnak a Sír Udvarának – tette hozzá sima hangon. – Nem azért, mert halottak lennénk. Hanem mert a legutóbbi személy, aki ujjat húzott velünk, így végezte.

Pislogtam egyet.