Meghajolt és eltűnt.

A lány üres szobájának közepén álltam, és rájöttem, hogy túl gyorsan lélegzem. A kezeim nem remegtek – én sosem remegek –, de a hideg így is felkúszott a karomon, mint egy rosszkor jött régi barát. A kék tűz a rácsban sziszegett, és parázzsá esett szét.

– Nem vitte el a gyűrűt – mondtam a macskának, ami követett, és most úgy ugrott fel az ágyra, mintha övé lenne a világ. – Utá