Calanthe belevágott a tenyerébe a hüvelykujja körmével, vért kent a kert szélén lévő régi védőkőre, és egy gyors mintát suttogott. A kő lüktetett. A koi pontyok egymás után ugrottak fel, mintha át akarnának látni a falon.

– Még a halak is aggódnak – mondta magának sóhajtva, ajkai enyhén lebiggyedtek. – Imádnivaló.

– Elég a megjegyzésekből – mormoltam.

Rám nézett, a humornak már nyoma sem volt. – S