Vivienne nézőpontja.

A kórtermem ajtaja lassan, nyikorogva nyílt ki, és egy pillanatra hevesebben vert a szívem. Tudtam, hogy ők azok. Mélyen a mellkasomban éreztem azt a vonzást, amit csak egy anya érthet. Abban a pillanatban, amikor megláttam a kis arcukat kikandikálni, minden más elhalványult... a fájdalom, a félelem, a sötétség, ami azzal fenyegetett, hogy teljesen elnyel. Csak ők számítottak.