Amikor Cora másnap reggel felébredt, Zareket az ágy szélén ülve találta, fekete köpenyébe öltözve. Feléje fordult, és csendben figyelte.

Aranyfény áradt be a kupola egy résén, ami a ragyogásába fürdette. Por szikrázott és táncolt körülötte, megcsillogtatva hosszú szempilláit.

Ott ült, akár egy idő által elfeledett szobor.

Cora, aki még mindig az álmai ködében járt, majdnem azt hitte, hogy még mind