Cora Zarek ismerős ölelésében pihent.

A puha bőr kizárta a hideg szelet és a szitáló esőt, miközben az orrát egy ismerős, kellemes, mégis furcsán hűvös illat csapta meg.

Ez volt az első alkalom, hogy elhagyta a Kígyónép törzsét. A kijutás mindig kész tortúra volt, és tudta, hogy a peremvidék milliárdnyi pitonnal nyüzsög, amik olyan pitontengert alkotnak, ami elzárja őket a külvilágtól.

Ezek voltak