Mateo kis mosolya még időz egy darabig, majd felváltva néz rám és Roxanne-re, szemében felcsillan a remény. – Most már megyünk?

Istenem, ez a kérdés úgy ér, mint egy kés a bordáim közé.

Előrehajolok és beletúrok a kócos hajába, magamra erőltetve egy halvány mosolyt. – Legszívesebben már most azonnal elvinnélek, pajtás – mondom halkan. – De mivel még kicsi vagy, előbb el kell intéznem néhány unalma