Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

A hold most alacsonyan jár, beleolvad a mezőkbe, míg az egész világ úgy nem fest, mintha ezüstbe mártották volna. A magas fűben rázendítettek a tücskök, és a pajta melletti tűzrakó helyről halványan fafüst illata száll. Csend van, az a fajta csend, amit régebben összetévesztettem a magánnyal. Most már csak térnek érződik a gondolkodásra. Apám még mindig mellettem támaszkodik a korlátnak, a kis bár