**Ronan**

Az éjszaka lassan leereszkedik. A zene dúdolásba és nevetésbe halványul, olyanba, ami még jóval azután is megül a levegőben, hogy az utolsó dalt is eljátszották. A pajtán kívüli égősorok fáradt csillagokként pislákolnak, a mezőnek pedig nyár, fű, füst, pite és még le nem hullott eső illata van. A gyerekek fele már lefeküdt, a másik fele pedig ott alszik el, ahol ül. Roxanne egy szalmabál