Valeria szemszöge

– Helyrehozom a dolgokat – suttogtam a semmibe, miközben az ujjaim az ágytakaró szélébe kapaszkodtak. – Aztán... majd elbánok Nadiával.

A neve úgy marta a nyelvemet, mint a sav. Túl sokáig hagytam, hogy kísértsen. Ennek hamarosan vége lesz.

Valahol a gondolatok viharának kellős közepén a kimerültség súlya végül győzött. Észre sem vettem, mikor csukódott le a szemem, vagy mikor ha