Valeria nézőpontja

Lassan követtem Gideon Alfát kifelé a szobámból, a lábaim úgy húzódtak a padlón, mintha nem akartak volna mozdulni.

Az ajtónál megálltam, és még egy utolsó pillantást vetettem a kis helyiségemre. A falak még mindig őrizték a könnyeim árnyékait... a magányomat... a félelmet, amit minden éjjel elrejtettem. Nem ez volt a legjobb hely, de ismerős volt. Az enyém volt.

Egy részem azt