Valeria nézőpontja

A sofőr csendben vezette az autót, az út végtelenül nyúlt el előttünk, miközben a fejemet a hideg ablaküvegnek támasztottam. A leheletem halványan párát hagyott rajta, de még ez az apró melegség is idegennek hatott.

Az elmém már rég elhagyta a járművet; visszasodródott azokhoz az emlékekhez, amelyeket évekig küzdöttem, hogy eltemessek. A falkaházhoz. A folyosókhoz. Azokhoz az ár