Valeria szemszöge

Bementem a szobámba, magamra zártam az ajtót, és egy pillanatra nekidőltem, miközben hosszan, remegve fújtam ki a levegőt. A mellkasom szorított, a gondolataim összekuszálódtak és nyugtalanok voltak.

Minden, ami korábban történt – az akta, Lola fenyegetései és Gideon hallgatása – úgy játszódott újra és újra a fejemben, mint egy átok, amitől nem tudtam megszabadulni.

Lassan átment