~Damon~

Abban a pillanatban, ahogy Freya hangja kialudt az elmekapcsolatból, a szívemet pánik szorította össze. Nem volt időm túlgondolni. Bármilyen csapdát is állított Carmilla, egyenesen belesétáltunk, de egy másodperccel sem hagytam volna ott tovább a társamat. Felnéztem az égre, és láttam, hogy a nap már felkelőben van. Szívem hevesen vert a félelemtől, hogy vajon mit tehetnek Freyával.

– Roha