*Lyra*

A kétség szikrája befészkelte magát az elmémbe, kéretlenül, mégis makacsul. Visszafojtottam. Nem engedhettük meg magunknak a reménytelenség luxusát, nem akkor, amikor Tessa ott állt előttünk remegve, és Dane beteges hadüzenetéhez kötözve.

Mérgesen letörölte a könnyeit, próbálta összeszedni magát. A szemében villanó dac felébresztett bennem valamit. Ez már nem csak Dane-ről szólt – arról szó