*Lyra*

Az éjszakai levegő nehéz volt – túlságosan is mozdulatlan, túlságosan is csendes. Nyomasztóan hatott a bőrömön, mintha figyelmeztetés lenne, egy suttogás valami sötét és szörnyű dologról a láthatáron.

Az Alfa ház erkélyén álltam, karjaimat szorosan a mellkasom előtt összefonva, ahogy a sötétségbe bámultam. A területünket szegélyező erdő árnyékok fala volt, és valahol ott, túl rajta, Dane vá