TESSA MERCER.

Jó reggelt kívántam volna magamnak, ha lehunytam volna a szemem egyetlen percre is. De nem tettem. Az elmúlt nyolc órában folyamatosan reggel volt, ahogy tágra nyílt szemekkel feküdtem, a mennyezetet vizslatva, olyan aktív aggyal, hogy legszívesebben egy kikapcsoló gombért könyörögtem volna. Ő egy pillanatra sem ment ki a fejemből, a bókja pedig úgy ismétlődött, mint valami himnusz –