TESSA MERCER.

– Várjatok, kérlek, nem kell ezt tennetek. Kérlek! – könyörögtem, ahogy hárman közeledtek felém a gonoszságtól lángoló szemekkel. A könyörgésem süket fülekre talált.

Erős karjaikkal megragadtak; a szorításuk olyan feszes volt, hogy bárki azt hihette volna, egy tolvajt kaptak el. Nem bántak velem éppenséggel kíméletesen. Csak a szórakozás tükröződött az arcukon, miközben a falhoz szög