Abban a sarokban magas alakja elzárta az utamat, ahogy megkerülte az asztalt, a falhoz szorítva engem. Szeme sötét volt, parázsló, nyomasztóan uralkodó. – Sera, ne menj hozzá. Kérlek!

Élesen beszívtam a levegőt, mellkasom zihálva emelkedett és süllyedt. – Ki vagy te, hogy megmondd, mit tehetek és mit nem?

– Az irántad táplált érzéseim sosem változtak. Mindig is próbáltam közelebb kerülni hozzád...