Később aznap este anyám megkért, hogy kísérjem el a plázába. Közeledett a nyár, és venni akart néhány új ruhát apámnak.

Csak kószáltam mögötte, robotpilóta módjára válaszolgatva minden szavára, de az igazat megvallva fejben mérföldekre jártam, még mindig a történtek hálójában vergődve.

Tristan alakja újra meg újra felbukkant a gondolataimban – hol elmosódottan, hol már-már fájdalmasan élénken.

Eml