Hitetlenkedve dermedtem meg, amint a magas alak váratlanul megjelent az ajtóban.

Aztán a kanapén csendesen összegömbölyödő imádnivaló kutyára pillantottam. „Várjunk csak... tényleg az a két évvel ezelőtti kölyökkutya lenne?” – tűnődtem magamban.

– Bejöhetek? – kérdezte Tristan halkan, az ajtónál állva.

Hátravetettem a hajam, próbálva észhez térni, de valóban túl sokat ittam. A fejem elnehezült és